Elindul valami. Halvány gondolat, egy érzés inkább, nincs teste, csak gomolyog.

Aztán fényt érez. Beindul a növekedés. A fény és a meleg elér hozzá, beindítja a szunnyadó erőket.

Növekedésnek indul, megjelenik az apró gyökér, ami a mélyből táplálkozik – a hitből, az ősi értékekből, a szeretetből. Megjelenik a szár is – először még vékonyka, törékeny, de valójában már elég erős ahhoz, hogy egy pár levelet növesszen.

A külvilág még nem lát mindebből semmit. Ugyanúgy, mint a kismamán sem veszik észre áldott állapotát addig, míg a baba nem kezdi el a helyét egyre inkább magának követelni – átrendezve az anyát kívül-belül, a szeretet és az élni akarás parancsát követve.

A gondolat és érzés lassan testet ölt – valami új van készülőben.

A jövő még bizonytalan, de a növekedés erőt ad, a fejlődés kitágítja a teret és a határokat, az ember lassan megtapasztalja, milyen határtalan szabadságot hordoz magában a döntés, ha azt a megfelelő módon, jó alapokra támaszkodva, kellő hittel és bizalommal hozzuk meg.

Én elindultam. 43 évesen. Az angol elnevezés erre utal – 43 évesen újszülött vagyok: egy új, eddig ismeretlen területen kezdem el kipróbálni magam.

Ezt a blogot azért indítottam el, hogy másnak is inspirációt adjak.

Szeretném leírni az érzéseimet, tapasztalataimat, hogy inspiráljak másokat. Vagy csak megnyugtassam őket, sosem késő elkezdeni.

Most még minden új, de nagyon sok segítséget kapok. Ezt szeretném viszonozni.

Új dimenzióba helyeződik most a következő pár évem. Kicsit olyan, mint amikor az újszülött megszületik, megismerkedik egy számára ismeretlen közeggel, lassan felfedezi a világot, megismeri a szeretetet és támogatást. Néha elesik, néha beüti az orrát, de ebből is sokat lehet tanulni…

Tartsatok velem az úton!

 

Megosztás a facebookon